A Polyána-hegyalja (Poľana) régió

A Polyána-hegyalja régiót Gyetva jellemzi a legjobban. Bár a hatalmas kráter már kialudt, felébresztette azt az életmódot, amely munkát ad a helyieknek és örömet a látogatóknak. A Polyána-hegyalján talán csak a sziklák, a hegymászók kedvenc helyei élettelenek. Minden más élénk és vidám, különösen a hagyományok. A Polyána lejtőin elszórtan elhelyezkedő mesebeli házikók sok mindent átéltek, az utakat szegélyező fakeresztek pedig már sok vándort elkísértek. A teraszosan művelt földek idillikus látványa simogatja a lelket, és az ember beleszeret a festői természetbe, a hegyi kultúrába és a jellegzetes viseletekbe. A Polyána-hegyalja régiónak köszönhetjük, hogy a világ a furulya hangján, a gyetvai hímzésen vagy a szimbolikus gyetvai fokoson keresztül megismert minket.

Az egyik legenda szerint a Melich-szikla egy megkövült irigykedő nő, kosárral a hátán. Azt mondják, egyszer elment egy esküvőre a Polyánára, és teljesen megkövült az irigységtől. Sosem fogjuk megtudni, igaz-e a legenda. Ám ez a hatalmas, 30 méter magas szikla büszkén kiemelkedik a Polyána déli lábánál, a Gyetvához tartozó Skliarovo hegyi falu felett. Domináns természeti emlék, amely a megkövült lávafolyam különleges formáit őrzi. A gyetvai völgykatlanra nyíló gyönyörű kilátás és a kíváncsiság sok látogatót vonz. Egyesek szerint a szikla egy turistára emlékeztet, nagy hátizsákkal a hátán.

A sajátos Polyána-hegyaljai régió számos emléket őriz. A gyetvai óváros (Stará Detva) szívében fekvő Polyána-hegyaljai Múzeum gyorsított felvételen mutatja be a Polyána-hegyaljai nép történelmét és életét az egyedülálló kultúra töredékein keresztül. A Polyána-hegyaljai ősök hagyatékát megörökítő bemutatókon autentikus elnevezések kísérik végig a látogatót, mint például „Ovce moje ovce…” (megj.: egy népdal címe), „Valašská kultúra” („Pásztorhagyományok”), „kultúra Podpoľania” („Polyána-hegyaljai hagyományok”), „Gyetva a Véglesi (Vígľaš) birtok kontextusában” és „Gyetvától a tengerig”. A múzeum udvarán végigsétálva némán és odaadóan álló faragott fakereszteket láthatunk, bent pedig mindig az újdonság erejével hatnak az időszaki kiállítások, amelyek a Polyána-hegyalja lelkületét mutatják be interaktív elemekkel gazdagítva.

Gyetvától alig 2-km-re, egy erdőkkel gondosan körülölelt világ jött létre, mintha csak a hegymászás szerelmeseinek született volna. A hegymászók okkal nevezik Kaľamárkát a sziklamászók edzőtermének. Hiszen a közel 20 méter magas andezit sziklatornyok nem hagynak hidegen egyetlen mászót sem, aki elindul meghódítani a szikla falait az újonnan kialakított nitteken. A sziklafal tetejére érve Gyetva völgyének egyedülálló látványa a legnagyobb jutalom. Egy régészeti lelőhely – a Kaľamárka melletti őskori erőd bizonyítja, hogy Kaľamárkát elsőként az ősemberek hódították meg.

A helyiek szerint a Polyána hét csodája közül az első helyet a Bisztra-vízesés (a Bisztra patak-vízesése) foglalja el. A Polyána déli lejtőin található vízesésen a víz 23 méteres magasságból zúdul le, ez a Bisztra-patak felső folyásának forrása. Egy 2,5 km-es erdei tanösvény végén tárul fel az egyedülálló természeti jelenség. A vízesés mellett telepített létrák segítenek felmászni a tetejéhez, ahonnan gyönyörű kilátás varázsolja el a túrázót. A tél folyamán a Bisztra-vízesés lélegzetelállító jégcsodává változik. A vízesés melletti létrát megmászva tovább lehet indulni a Polyána felé.

A Herencsvölgy városához tartozó gyönyörű és egyedi hegyi települések büszkén vallják magukat Szlovákia európai léptékű ritkaságának. A megőrzött teraszos művelésű földek híressé tették a helyi telepeket, és a térség régről fakadó mezőgazdasági hagyományait őrzik. A lejtőkön szétszórt régről fennmaradt házikók és telepek szavakkal leírhatatlan képet alkotnak a helyiek életéről. A teraszosan kialakított termőföldek úgy jöttek létre, hogy a földeket a tulajdon öröklésének elve szerint fokozatosan felosztották a testvérek között, akik azokat kőből emelt választóvonalakkal határolták le. Ennek köszönhetően ismerhetjük a herencsvölgyi telepek idillikus hangulatát, az egész évben változatos színeivel. Időnként felvetődik a kérdés, hogy valaki titokban ecsettel festi-e meg a tájat.