A hegyeken és völgyeken túl, Hontban Dudincével együtt megtalálod az éltető vizedet, és még a jó bor is meggyógyít itt. Harapj bele az ízekkel teli, lédús gyümölcsökbe, és találd meg újra az életkedvedet. Ismerd meg a földet, amely táplál, a zöldet, amely gyógyít, az új embereket, akiknek ide kellett jönniük. Áss ki magadban egy borospincét, amelyből majd meríthetsz, vagy a saját sziklaházadat, amelyben jó lesz lakni.

Itt valóban egyedülálló gyógyhatású ásványvizet találsz és kóstolhatsz meg, ehhez hasonlót Európában csak a franciaországi Vichyben találsz. Vagy élvezd a hagyományos specialitásokat és a finom bort Stará horán. Közben fedezd fel az érdekes kőlakásokat és természeti jelenségeket.

A Dudinské travertíny természeti emléket a gyógyvíz hozta létre a fürdőparkban még azelőtt, hogy az ember megkötötte és a gyógyforráshoz terelte volna. A travertinhalmok és -teraszok többsége így ma már inaktív, és a múlt iránti nosztalgia fátyla borítja őket. A helyi fürdőkultúra történetét tanösvény tárja fel. A parkban sétálva így láthatsz régóta nem nyíló rózsákat, hihetsz egy már nem létező forrás csodás erejében, vagy megérezheted a tatár betörések idejét. Az úgynevezett Római fürdőkben, a kőbe vájt kádakban talán meghallod a pihenő római katonák visszhangját, talán hadvezérük boldog kiáltását is, aki az egyik forrásnál egy tündér segítségével rátalált elveszett fiára.

Rejtőzz el a Tesárska-szurdokban, ebben a nem túl nagy, kanyonszerű völgyben. Érintsd meg a víz által egyedülálló módon formált sziklákat, húzd végig a kezedet az üledéksávokon, érezd a vulkanikus kőzetek hűvösét, és ha szerencséd van, a négy vízesés lezúduló vizét is. Járd be azt, amerre a sziklafalak kanyarulatai vezetnek. És nem is kell messzire menned ahhoz, hogy további rejtekhelyeket fedezz fel. Az úgynevezett dúpencekbe, sziklakamrákba állítólag egykor a helyiek menekültek a törökök elől, és a nyílások száma szerint találó neveket is adtak nekik: egylyukú, kétlyukú és nyolclyukú.

A Selmec-hegység déli lejtői és a könnyen alakítható tufaaljzat határozták meg a Sebechleby községhez tartozó Stará hora szőlőműves telepének sorsát. A kézzel vájt borospincék fölé bájos, kis ablakos házacskák nőttek, amelyek különféle rendezvények alkalmával és az agroturizmus keretében nyílnak meg a látogatók előtt. A népi építészeti műemléki rezervátum környezetében így belevegyülhetsz a színes helyi viseletek közé, élvezheted a bort és a hagyományos specialitásokat, időzhetsz a Szent Iván-éji máglya mellett, vagy megismerheted a szüretet sebechlebyi módra.

A brhlovcei sziklalakások is a könnyen megmunkálható vulkanikus kőzeteknek köszönhetően jöttek létre. A veszélyes törököktől való félelmükben az emberek lakótereket vájtak beléjük, amelyek nyáron kellemes hűvöst adnak, télen pedig felmelegítenek. Később szegények laktak bennük. Ma is némelyik lakott, mások múzeumi kiállítási tárgyakat, borospincéket vagy gazdasági helyiségeket rejtenek. Szlovákiának is megvan tehát a maga párja azokhoz a lakott barlangokhoz, amelyekkel például a spanyolországi Granada Sacromonte negyede büszkélkedhet.

A 12. századból származó bzovíki kolostor Szlovákia legrégebbi kolostorai közé tartozik. A 16. századi mohácsi vereség után az elmélyült imádság békés helyéből a Balassa családnak köszönhetően erődítmény – vár lett. A négy sarokbástya ma is úgy fogja közre a fennmaradt erődítés falait, ahogyan egykor őseinket szorította össze a török veszedelemtől való félelem. A 2. világháború alatti kiterjedt pusztítás után védelmező ölelésükben már csak a zaklatott múlt romjai találhatók.