A Hont régió

A vidék gyógyvízzel van megáldva, amely nemcsak a betegeket, hanem az egészségeseket is megnyugtatja, és mindenkiben felkelti a vágyat a napsütéses Hont és Gyűgy (Dudince) környékén bolyongás iránt. A római fürdők, a varázslatos pincék, a figyelemre méltó sziklalakások és a világ minden tájáról származó maszkok a régió sokszínűségéről és vendégszeretetéről tanúskodnak. A lédús gyümölccsel teli gyümölcsösök és a hatalmas szőlőültetvények teszik teljessé a régió képét, ahol a kerékpár hiánya nagy veszteség. Aki nem kóstolta még a gyűgyi ásványvizet vagy a tufában érlelt tájborokat, az mintha soha nem járt volna Honton, és garantáltan visszatér oda.

A gyűgyi vizek féktelen királynője egykor a gyógyforrásokat hajszolta Hont földje mélyén. A földalatti kincsek időnként a felszínre törtek, mésztufaforrásokat és teraszokat hoztak létre. A gyűgyi mésztufaforrások (ma természeti emlék) jóval azelőtt jelentek meg a fürdőparkban, hogy az ember kihasználta volna a gyógyító víz erejét és jótékony gyógyfürdőket épített. Hat természeti kinccsel (Római forrás, Szemforrás, Csipkerózsika forrás, Tatárforrás, Fürdőforrás-domb és a mésztufaterasz) találkozhat, melyeket a régmúlt nosztalgiája övez a fürdőparkban és környékén tett séta során. A legendás római fürdőben megpihenő római katonák visszhangja, sőt talán hadvezérük boldog kiáltása is hallható, aki Gyűgy tündérének jóvoltából az egyik forrás közelében fedezte fel elveszett fiát.

Szakadékra számíthat, de nem olyanra, mint a Szlovák Paradicsomban. A Nyitrateszér melletti Teszéri-szakadék (Tesárska roklina) tipikusan vulkáni környezetű. A kicsi és rövid kanyonszerű völgyet a vulkanikus kőzeten átfolyó víz hozta létre. Eleinte nedves és hideg levegőt fog érezni, majd ezt felváltja a sziklák közötti átjáró látványa a kőzetek rétegződésével, amít magas sziklafalak vesznek körül, és 4 vízesést is találhat. Még elképesztőbbek a sziklafalakba vájt üregek (Tesárske dúpence), amelyeket az üregek száma szerint együregűnek, kétüregűnek vagy nyolcüregűnek neveznek. Első hallásra nem tűnik különlegesnek, azonban minden évszakban rendkívüli és lenyűgöző látványt nyújt – ez a Teszéri-szakadék.

A tufa pincék eredete a török hódoltság idejére nyúlik vissza. Vajon a török idők emlékei vagy a tufa borospincék varázsa hat ránk? Nem számít. Ami biztos, hogy a szebellébi Óhegyen a kézzel ásott borospincéknek és a település idilli hangulatát a környező szőlők között kiteljesítő, a pincék fölé emelt kis ablakos, lenyűgöző házaknak köszönhetően ez a hely a népi építészet műemlék rezervátuma. Séta a szőlőbirtokok között, bepillantás a számos borospince egyikébe és a helyi bor kóstolója olyan egyedülálló élmény, amely minden érzékszervünk számára tartogat valamit.

A könnyen megmunkálható Borfői szikláknak köszönhetjük a selmeci szupervulkán tufa alapkőzetébe vájt szokatlan sziklaházakat. A török veszélytől való félelem arra késztette a helyieket, hogy közvetlenül a sziklába vájják házukat. A népi építészet műemlék rezervátumának sikátoraiban tett séta során megcsodálhatjuk az ősök találékonyságát, mesterségbeli tudását és nem hagyományos életét. Érdekesség, hogy a házak nyáron kellemes hűvösséget, télen meleget biztosítanak. Ami pedig még érdekesebb, hogy ezeknek a házaknak köszönhetően Szlovákia is büszkén bemutathatja barlanglakásait, mint Spanyolország a granadai Sacromontét.

A bozóki erőd az 1130-ban épült ciszterci rendi kolostor alapjain emelkedett, és méltán sorolják Hont legrégebbi kincsei közé. Állítólag a közelgő török fenyegetettség miatt az eredeti román stílusú kolostor, amely akkor már Balassa Zsigmond birtokában volt, gótikus-reneszánsz erődítménnyé változott. Négy sarokbástyája ma is körülfogja a ránk maradt erődítmény falait, amely Korponát (Krupina) és a bányászvárosokat hivatott megvédeni a törökök előrenyomulásától. A második világháború hatalmas pusztítása után már csak a viharos múlt romjai maradtak. Azonban a fenséges építészeti stílus – Bozók történelmének szimbóluma – még mindig egyedülálló középkori hangulattal rendelkezik.