Garamszentbenedeki kolostor

Ismeri a „A Garam mente gyöngyét„? Ismerkedjen meg velem. A nevem Garamszentbenedeki kolostor.

Már nagyon sok éve a Garam szűk völgye fölé magasodó sziklás kiugrón állok. Az otthonom pontosan ott van, ahol az úgynevezett Szlovák-kapu található. A múltban ez volt a közvetlen bejárati út a gazdag bányavárosok felé.

Első lakóim a bencések voltak. Még most is pontosan emlékszem, amikor először írtak rólam 1075-ben. I. Géza király említi az apátságot, amely falaim mögött telepedett meg. Nekem sem volt mindig jókedvem. Bencés lakóim elmentek, amint hírt kaptak a törökök érkezéséről földünkre. Védőszárnyaik alá vettek az esztergomi káptalan nagyságos urai.

Teljesen átalakítottak, és együtt haladtam a reneszánsz korral. Mindmáig őrzöm Krisztus Vérének ereklyéjét, amelyet templomunknak Mátyás magyar király ajándékozott. Azt mondják, a törökök elleni harcban tanúsított hősiességéért kapta II. Pál pápától.

Sötét föld alatti folyosóimon találtak végső nyughelyre a híres Koháry család tagjai. A vitéz I. Koháry István a törökök elleni csatában, Léva mellett esett el.

Amit talán nem tud rólam

A garamszentbenedeki kolostor a 20. század első felében a szalézi rend székhelyévé vált, akik nagy érdemeket szereztek a község kulturális és társadalmi életének fejlesztésében. Később tevékenységüket főként a fiatalok lelki nevelésére összpontosították, ami minden jel szerint nem felelt meg az akkori kommunista rezsimnek.

1950 – 1951-ben a kolostor falai mögött olyan események zajlottak, amelyeket Szlovákia újkori történelme ma K-akcióként, a férfi szerzetesrendek szlovákiai felszámolását célzó akcióként ismer. 1950. április 13-ról 14-re virradó éjszaka elhurcolták a kolostorból az itt szolgáló szaléziakat. A kolostor eközben központosító kolostorrá vált, ahol ideiglenesen kapucinus, ferences és piarista szerzeteseket helyeztek el, később pedig nyugalmazott papok szeretetotthonává alakították.

A férfi szerzetesrendek 1951 augusztusáig voltak a garamszentbenedeki kolostorban. Ugyanazon év novemberében szerzetesnővéreket összpontosítottak itt, akiket egészen 1989-ig internáltak.

Történet a végére

Hogyan járult hozzá akaratlanul a bolgár cár Szlovákia első autójának, az ún. Drndičkának a megalkotásához?

Egy napon Ferdinánd cár hosszú útra indult hazafelé. Kedvenc rezidenciájáról, Szentantalról indult. Az út örömtelien haladt, amikor egyszer csak Psiar, Garamszentbenedek része, és Kozárovce között az autó felmondta a szolgálatot. Gyorsan megállt, kiszállt, és tanácstalanul járkált az autó körül. Ekkor elszáguldott mellette a helyi lakatos, Michal Majer, aki azonnal megérezte a lehetőséget. Felajánlotta, hogy megjavítja a cár autóját.

A hitetlenkedő Ferdinánd cár csak a fejét csóválta, de nem volt más lehetősége, így beleegyezett. Pár perc múlva a motor hangja elégedetten felzúgott, és az autó készen állt az útra. Ferdinand Cobourg méltón akarta viszonozni megmentőjének a segítséget. Majer az autó dokumentációját, a kerekeket és a kormányt kérte a cártól. A cár csodálkozott, hogy a fiatal lakatos csak ennyit kér, de nem habozott, és mindent eljuttatott neki. Michal mindent megkapott, amire szüksége volt, és munkához láthatott.

Szorgalmas munkával sikerült megalkotnia egy egyedülálló gépet. Az első szlovák autót, amelyet másképp Drndičkának becéztek. A nevét arról a hangról kapta, amelyet akkor adott ki, amikor Michal az akkori göröngyös utakon száguldozott vele.

Hogyan jutsz el a helyszínre?